A fene se tudja, hogy mit kezdjen evvel a sráccal. A dolgokat lehet szeretni és zsigerből elutasítani, ennek ellenére minden magyar ember tudja, hogy mi az a "mizu" jelenség. Ez a személy kapott hideget, meleget – bár utóbbival finomabban dobálózom – és ennek köszönhetően egyszerűen nem lehet megkerülni, hogy ne beszéljünk róla.

A megcsinált, vagyis média androidok táborába manapság már nem is olyan nehéz bekerülni, hiszen ha fellapozunk egy tini magazint, oldalról oldalra szemtanúi lehetünk a választéknak, sőt, ha nyomon követjük a címlapokat, mindig mások feszítenek rajtuk. Disney tinisztártól egészen a nőnek kinéző hím neműkig minden megtalálható, hiszen igény kérdése és napokon belül szállítható az árú. Hajuk, sminkjük és alakjuk tökéletes, amivel azt sugallják olvasóik számára, hogy csupán ennyire van szükség a hírnévhez. A boldogság ehhez képest, hangtalan fing a szélben….szerintük.

Magyarország gombostűfejnyi a világatlaszon és a fenét sem érdekli, hogy a kulturálódni vágyók megtalálják a számukra megfelelőt, vagy sem, mivel ezt egy a "Keress rá a Google-ben!" vagy "Nézd meg a Youtube-on!" mondattal sokan elintézettnek gondolják. Miért ne mondanák?! Hiszen nagy az Isten állatkertje, és mindenki megtalálhatja a neki megfelelő faágat vagy dagonyázó helyet!

Külfölddel ellentétben, egy Fluorhoz hasonló ember az ország méretéből adódóan kap ekkora figyelmet idehaza,  hiszen valljuk be, a közel 10 milliós lélekszámmal eltörpülhetünk New York vagy Los Angeles mellett. Öregedő társadalmunknak köszönhetően az emberek többsége bulvárlapokon vagy Való Világon él. A tinédzserek az internetről összeollózott szennylapokból tudják meg, hogy mi az a magömlés és orális szex vagy jobb esetben az abortusz. Fluor csak hab a tortán. De ennyi erővel nevezetnénk  Cindy Bieber- nek, Lala Gaga 2 -nek, vagy ami tetszik.

A címeres hülyékre mindig is szükség lesz, mert ősidők óta kellett, hogy legyen valaki, akiről felelősségre vonás nélkül lehet duruzsolni. Hiszen akkor Marika néni nem tudna pletykálni a szomszédasszonyokkal órákon keresztül, a tini lányok nem tudnák kivel kiplakátolni szobáik falát, és a kiadók vezetőinek is be kéne érni egy fehér, 20 éves kocka Ladával. Összedőlne a világ, igaz?!

Fluor Tomit egyszerűen nem lehet nem szeretni, hiszen annyi fiatal arcára varázsol mosolyt az IQ bajnok szövegeivel, hogy szinte néha én is azon kapom magam, hogy az egyik slágerét dúdolászom. Hatalmas tömegeket mozgat meg, ez vitathatatlan. Ugyanakkor megértem, mert vadbarmot kellett csináljon önmagából ahhoz, hogy megkeresse a kenyérre valóját, ebben, a már sokat vitatott országban. Meglehet, hogy ennek érdekében meg kellett alázkodnia, legyűrnie magában a méltóságát és büszkeségét a túlélés érdekében. Talán jó helyen volt jókor – nézőpont kérdése. De tény, hogy él és virul, és nem a Tescoban kell dolgoznia éhbéréért árú feltöltőként

Fluor Tomit nem szeretem, mert olyan igénytelen dolgot közvetít a munkássága, hogy az valami förtelem. A helyében a pofámról leégne a bőr, ha kiállnék a színpadra, mert tudnám, hogy pár évvel ezelőtt, még nem kurvult el, és pont azokért a dolgokért harcolt a dalszövegeiben, amikről most énekel. Vagy mit tudom én, mit csinál….